2020

2020

Ebben az évben töltjük első karácsonyunkat Düsseldorfban. Emma ugyanis körülbelül két éve rágja a fülünket azért, hogy ünnepeljünk egyszer itt is, mivel még sosem látta hová varázsolják az angyalok a fát nálunk. A másik ok, amiért nem mentünk Magyarországra az a rövid iskolai szünet, mindösszesen két hét és ez utazással együtt nagyon rohanós lett volna. Ezt a döntést egyéként már tavaly december végén meghoztuk.

A vírus nagyban befolyásolta a mi életünket is, a legnagyobb negatívum a kevesebb találkozás volt veletek rokonainkkal és barátainkkal. A munkában viszont szerencsés voltam ebben az évben, mert erre a területre továbbra is van kereslet. Ezen felül pedig további előny, hogy az ügyfelek elfogadóbbak lettek az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban. Amivel aránylag sok időt tudok nyerni. Februárban még szinte minden hétköznap bejártam a 30km-re lévő ügyfelünkhöz. Augusztus óta viszont ilyesmit már senki nem vár el. Függetlenül attól, hogy az ember egy állami szervnek, egy begyöpösödött családi vállalkozásnak vagy egy modern telekommunikációs cégnek dolgozik. Ennek én nagyon örülök, mert a felesleges utazás és az ing vasalás helyett az ember koncentrálhat a lényegesebb munkára. Kockázat ide vagy oda, hetente egyszer azért bejártam az irodába. Mentálisan ez nagyon jól esett.

Szeptemberben Ági is elkezdett dolgozni egy cégnél, akik Távol-Keletről szereznek be németországi láncoknak termékeket. Számára nagyon érdekes munka volt ez csak sajnos a cégkultúra nem volt valami emberi. Úgyhogy ennek az együttműködésnek a közelmúltba vége szakadt, tapasztalatszerzésnek viszont jó volt.

A gyerekek ebben az évben szeptember környékén megszerették az iskolát és az óvodát. Talán ez a legnagyobb sikerünk 2020-ban. Emmát hétfőként a motiváció különlegesen korán kiugrasztotta az ágyból. Többször történt meg, hogy az iskola előtt kora reggeli sötétségben, esetleg szakadó esőben kellett várnunk, mert túl korán értünk oda és még nem égett az osztálytermében a villany. Meg kellett várnunk tanárnő érkezését. Ervin pedig már két és fél évesen úgy gondolta, hogy egyedül is el tud sétálni óvodába. Korábban egyébként a beszoktatás nagyon hosszan és nagyon rosszul ment. Valószínűleg Ági beszélgetéseivel sikerült a dolgon javítani, még azt is felajánlotta, hogy másik oviba irathatjuk be, amit én semmiképp sem akartam, mivel a mostani ovihely öt percre van tőlünk gyalog. Talán egy kis erőt ad az is, ha az ember tudja: egy szar helyzetben lehet egy másik lehetősége.

Sóvárogva és irigykedve nézve azokat az ismerőseinket, akik saját vállalkozásban dolgoznak, kitűztem ebben az évben is egy célt. Ez pedig a C1-es német nyelvvizsga volt. Ha már vállalkozni (még) nem merek akkor legalább lesz egy saját nyelvtanulós projektem. Lényegében 9 hónapot tanultam rá egy januárban összeállított terv szerint. A vizsga december 15-én volt. A kiértékeléssel majd csak januárban végeznek, de ugye az odavezető út jóval fontosabb, mint az oklevélben szereplő eredmény. Úgyhogy már nyugodtan mondhatom: ez is megvolt juhéé! :-) Talán az egyik legviccesebb része az volt ennek a nyelvtanulós „utazásnak”, hogy elhatároztam egész 2020-ban csak német nyelvű rádiókat, podcasteket hallgatok és csak német nyelvű filmeket nézek. Így akadtam rá a német filmgyártás máig készült legdrágább sorozatára: Babylon Berlin. Az epizódok 1929-ben játszódnak, abban az évben amikor a Nagymamám született. Nagyon érdekes volt követni milyen is volt akkoriban a világ, vagyis Berlin. Egy igazi időutazás!

Azt mondhatom, kapcsolatom a német nyelvvel ebben az évben és tavaly is nagyon jó irányba ment, pedig előtte egyes időszakokban lehetetlennek tartottam a haladást és saját magammal értetlenkedtem azzal kapcsolatban, hogy miért is tanulom ezt az egészet, ha nem is szeretem. Mára viszont ez már megváltozott, nagyszerű érzés volt például, amikor Emmának iskolát keresve az egyik nyílt napon az igazgatónő bemutatóját hallgattam és mindent nagyon jól értettem. Egy kicsit meg is hatódtam ezen.

Most már karácsony van és miközben rengeteg minden be van zárva, ami egyébként nyitva lenne, én most csak annak örülök, hogy van két hét pihenés nyugiban. Nem dolgozunk és a gyerekeket nem kell oviba és iskolába vinni reggelente. Cserébe itthon vagyunk egymásnak és néha még a türelmes apuka szerepét is elvesztem… A végére még valami, amit valószínűleg a vírusnak köszönhetünk. A gyerekek nyár óta egy napot sem hiányoztak az oviból és iskolából, ami nálunk nagy dolog. Általában a kicsik minden betegséget hazahurcolásznak, de ez az időszak más volt. Ervin hangosan kiabál hazaérkezéskor, hogy „Hände waschen!” és ha köhögnie kell a könyökhajlatába köhög. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi gyerekünk mekkora géniusz, hanem inkább arra utalnék, mennyire beidomították erre a két fontos dologra még a legkisebbeket is. 2020 a kézmosás éve.

Ezzel a kiegyensúlyozott, sosem borítanak ki a gyerekek képpel és videóval szeretnék nektek egy energikus 2021-et kívánni! :-) A kép elkészülte után egy kicsivel valahogy felszívódott a vagon mert nem bírták tovább.

Ha esetleg nem tudnád a jelszót a videóhoz írd meg nekünk!


Montessori

Emma reggel öt órakkor felébresztett és megkérdezte:

– Mikor indulunk?

Néhány órával később már úton voltunk biciklivel az iskolába. Lányos zavaromban még a bukósisakot is elfelejtettem és a hiányát pedig csak félúton vettem észre.

Az elmúlt évben négy iskolát is meglátogattunk és a választásunk a hozzánk egy kilométerre lévő Montessori sulira esett. Itt a gyerekek szabadon, saját időbeosztásuk szerint tevékenykednek és az önálló munkára fektetnek nagy hangsúlyt. Izgalmas lesz.

A módszertan mellett nekem nagyon szimpatikusak voltak az ott dolgozó tanárok. Szolid, őszinte, érdeklődő és kedves embereknek tűntek. Valószínűleg ez mindennél fontosabb.

Amint bekapcsolták a Yiroma – River Flows in You című számát már nagyon nehéz volt nem meghatódni azon, hogy a kis 2kg-os újszülöttünk már iskolába jár. Igyekeznem kellett, hogy ez ne látszódjon rajtam. A vírus miatt az évnyitó csak egy kisebb összejövetelre sikeredett, ennek ellenére szerintem az egész társaság igen jól érezte magát. Azt gondolom a körülményekhez képest igyekeztek a maximumot kihozni az egészből.

Az alábbi videóban Emma gyakran ölelget egy úgynevezett Schultütét. A gyerekek Németországban egy ajándéktölcsért kapnak iskolakezdéskor, amit a szülök telepakolhatnak szándékuk szerint ajándékokkal.

Így kezdődik nálunk az iskola szezon. Biztosan lesznek hullámok, de mi úgy érezzük jó hely lesz ez és az akadályokat is sikerül majd bevenni. Most pedig hallgassátok meg ti is azt a siratós zenét :-)

Péntek és szombat

Gyertek velünk és nézzétek meg milyen volt a péntekünk és a szombatunk.

[Ervin születése]

Így hazudtam

Belekeveredtem egy hazugságba. Igazából ez egy előre megtervezett stratégiai hazugság volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Emmának már autók terén is igényei vannak. Bár most még nem a különböző autómárkákról beszélünk, hanem bizonyos kényelmi funkciókról. Az egyik ehhez kapcsolódó igénye akkor teljesedett ki igazán, amikor 2 hónapig nem volt autónk. 2 hónap szünet után pedig lett egy másik. Emma nagy örömmel szállt be és igyekezett felfedezni belülről minden szegletét. Kapkodva azon gondolkodott vajon mi hiányzik, valami nem stimmel ezzel a kocsival. A következő pillanatban pedig hatásszünet következett. Valami olyasmi, mint amikor Dr. House-nak összeáll az a kép, ami egy egész tapasztalt orvoscsapatnak nem jött össze. Szóval Emmának is villámcsapásként jutott eszébe, mi hiányzik a kocsiból és ezt tüstént tudtomra is adta:

– Apa! Süsü! Apa Süsü! Süsü! Süsü!

Én pedig bekapcsoltam a rádiót és elindítottam a korábban bekészített Süsü hangjátékot. Elégedettsége nem tartott sokáig. Néhány perc múlva egy következő funkciót hiányolt. Erre az extrára viszont már egyáltalán nem volt kedvem beruházni. Úgyhogy arra gondoltam bemegyek egy BMW szalonba és azt hazudom, szeretnék venni náluk egy kocsit. Ha már nem lesz ilyenünk, legalább próbáljuk ki. Nagyon jól jött ki a dolog, mert az értékesítő elhitte komoly vásárlási szándékomat és kölcsönkaptunk egy igazi BMW-t. Az izgalmas nap után elmondhatom, triplán nyertünk vele:

1) Tomi (Ági unokatestvére) is épp nálunk nyaralt a próbanapon. Akivel egyébként korábban már készítettem interjút itt a blogon. [link itt]
2) Láthattuk Emma megdöbbenését amikor beülhetett. Ez a meglepetés tovább fokozódott indulás után. Az adrenalin szint elég magasan volt.
3) Az utazás végére megunta az egészet és rájött, hogy nem is tetszik neki ez funkció. Úgyhogy nem is kell.

Most pedig jöjjön a lényeg egy videóban bemutatva. Jelszó szokásos.

https://vimeo.com/232720303

Egyébként a kocsi lista árából engedtek (volna) 4000 Eurót, a téli kerekek pedig összesen 2000 Euróba kerülnek. Ez utóbbi árára elég furcsa fejet vághattam mert az eladó ezt mondta:

– Két kereket fiezetek én.

Vicces. Egy héttel később visszahívott és hirtelen olyan helyzetbe kerültem, ahol megint hazudnom kellett:

– Sajnálom, de a feleségem azt mondta neki nem tetszik és inkább egy Peugeot autót szeretne. Ki is próbálta és az sokkal komfortosabbnak bizonyult.
– Ezen teljesen meg vagyok döbbenve, hiszen a BMW jóval sportosabb vezetési élményt nyújt!
– Nagyon sajnálom! Köszönjük a lehetőséget, de mint mondtam a feleségemnek a komfort sokkal fontosabb.

Így hazudtam.

|    

Titanic

Szeptemberben gyakran eszembe jutott a Titanic című film. Egész pontosan arra a jelenetre gondolok, amikor az emberek kétségbeesve szálltak be a mentőcsónakokba és a háttérben pedig a fedélzet zenekara látszólag nyugodtan zenélt. A mentőcsónakokat folyamatosan engedték le, és aki nem fért már fel az bizony a süllyedő hajón maradt kétségbeesve és rettegve attól, vajon életben marad-e az elkövetkező órákban. Ezt a rémületet láttam Emma szemében is, amikor igyekeztem minden erőmet összeszedve elbúcsúzni tőle az óvodában reggelente. Kérlek, mentsd meg az életem nézés mellett a kétségbeesett kapálódzást sem könnyű elviselni, miközben a mentőcsónaknak, erősnek és határozottnak kell maradnia. A Titanic hajó persze ebben a történetben sosem süllyedt el és a mi sztorink sokkal vidámabban végződött, de izgalmakban nem volt hiány.

Ovistársak

Ovistársak

Az ovi egyik nagy előnye a közelsége. Három percre van tőlünk gyalog és ilyen rövidtávra még biciklire sem érdemes felülni. Ez igazán praktikus olyan szeptemberi reggeleken, amikor egy ordító deszkadarabbal kellett megtennem ezt az utat a hónom alatt. Érdemes még megemlíteni azt a mérföldkövet is, amikor az óvónők megelégelték az egy hónapos beszoktatást és kijelentették: ott kéne hagynunk délután is Emmát. Áginak nem tetszett ez a hozzáállás. Felháborodott anyaként ment bele az ötletbe és egész nap azon pattogott miért nem kérdezték meg az ő véleményét is. Szinte csak úgy ráparancsolt az óvónő Ágira, aki nagyon jól tudja: Emma úgysem fog az oviban aludni. Természetesen ez nem így volt és meglepte szüleit. Aludt egyet az oviban.

Manapság már büszkeséggel tölti el az ovihoz tartozni és szülőként már úgy érzem, én maradok a süllyedő hajón és nekem nem fog jutni mentőcsónak. Legutóbb búcsúzás helyett egy kisfiúval sétált el tőlem kézen fogva képeskönyvet nézegetni.

Érdekes szocializálódás. A katolikus óvoda csoportjában 15 különböző nemzet és 20 gyermek van. Az ott dolgozók csak németül beszélnek és a jelenlegi szerződés szerint 14:15-ig maradhat Emma. Néhány érdekes szabály amire felfigyeltem és úgy tűnik, nagyon szigorúan igyekeznek betartatni a gyerekekkel.

Nincs fegyver. Tilos például Legoból fegyvert építeni vagy bármilyen tárggyal hasonlót játszani. Farsangra beöltözhetsz lovagnak, de kard nem lehet nálad.

Bocsánatkérés. Ha valaki megbántotta a másikat – és az a személyzet tudtára jut – az elkövetőt bocsánatra kényszerítik. Ez általában szóbeli megbánást jelent egy kis vállon simogatással fűszerezve.

Étkezés után elpakolás. Mindenkinek el kell pakolni maga után az asztalról. Ez annyit jelent, hogy a kisebbek belevágják műanyag tányérjukat a mosogatóba. Emma igyekezett ezt a szokást követni itthon is kerámia tányérral.

Az óvónők és óvó bácsik kizárólag németül beszélgetnek egymással és a gyerekekkel. Ezt azért írom le, mert csak három törzsgyökeres (?) német gyerek van a csoportban és természetesen Emma gátlások nélkül magyarul meséli el merre kirándult a legutóbbi hétvégén.

Otthon magyarul beszélünk, a 4 hónapos intenzív német kurzus ellenére (decemberben volt egy hosszabb ovi szünet) is körülbelül <20 szót hallottunk tőle németül. Nem gond. Azon viszont igazán meglepődtünk, amikor egyik nap az ovi után elkezdett angolul énekelni. Ez furcsa volt, mert nemhogy németül, de még angolul sem állunk szóba vele. Ezt énekelte:

Sister finger, Sister finger, where are you?
Here I am, here I am. How do you do?

Vicces mi? Hiába a „német” óvoda azért a víz az úr, ahogy Petőfi írta Föltámadott a tenger című versében.

Két évesen

Két évesen

Mindenki izgul

Két évesen már nagyon jól számol. Tud összeadni, kivonni, szorozni és természetesen osztani is. Minden kérdésre, amiben benne van a mennyi vagy hány kérdőszó, határozott választ ad, ami általában így hangzik: hat. Ha pedig úton vagyunk és megkérdezem, szerinte hány perc alatt érünk haza, a válasz nagy valószínűséggel szintén hat. Igyekszem neki komolyabb számtan feladatokat adni követve a jó vizsgáztatók mottóját ami így szól: arra vagyunk kíváncsiak, amit a vizsgázó tud és nem arra amit nem. Mivel sejtem a választ előre, csak nekem kell jól feltennem a kérdést és máris kész a kétévesen fejben számoló csodagyerek. Kétszer három mennyi és tizennégyből nyolc? Na ennyit a matekról, nézzünk be a konyhába!

Mostanában imád mosogatni. A lépcsős székét odatolja a mosogató kagyló elé, felmászik rá és kezeli a csapot, pakolgatja a mosatlant, öntöz. Gyümölcsöt és zöldséget mosni is nagyon szeret. Ilyenkor néha hátra néz és ránk mosolyog, majd gyorsan visszafordul és addig folytatja a dolgát, amíg lehet. Paradicsomot szerinte legjobb a mosogató felett enni. Ha nagy darab, akkor minden harapás után jó alaposan meg lehet mosni, mert csak úgy az igazi.

Januárban újra ellátogattunk a Fekete-erdőbe, ami egy 500 kilométeres autóútra fekszik tőlünk. Ági vezetett, én pedig Emmával egy képeskönyvet lapozgatva próbáltam elütni az időt. Az út nagyobb részén túl voltunk már. Ennek ellenére a képeskönyv továbbra is érdekesnek bizonyult, a hangulat jó volt és lehetett nyammogni a színes képek felett. Az egyik oldalon viszont minden drámai fordulatot vett, amikor Emma meglátta ezt a képet:

Puff. Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten.

Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten.

Teljesen kiborult. Elkezdett vígasztalhatatlanul sírni, közben az elesett lúdra mutogatott, ömlött belőle az empátia és azonnali megállásra kényszerített minket. Sétálni is kellett egyet azért, hogy mindenki lehiggadjon. Elmondtuk neki, hogy szegény állat hamarosan jobban lesz és tovább tud majd sétálgatni, talán még a jégen is, bár ott sokkal nagyobb kockázatokkal kell majd szembenéznie. Mikor hazaértünk az első gondolatom azt volt, hogy jól el kellene rejteni (vagy kidobni a kukába) azt a könyvet, mert megbántotta a mi kis lányunkat. Ági tanácsára nem így tettünk, Emma minden nap többször is elővette és fontosnak tartotta újra és újra megtárgyalni a szerencsétlenül járt madár kalandját. Azt hiszem mára sikerült feldolgozni.

Két éves. Muszáj írnom néhány sort a beszédről is. Folyamatosan feltűnik, hogy a Lean vállalatirányítási rendszer egyik alapvető elemét igyekszik követni: az értéket nem teremtő szavakat egyszerűen nem használja. Sok felnőtt tanulhatna tőle. Amit pedig használ, azok csakis a legfontosabbak. Törekszik az univerzális és nagyon egyszerű szavak használatára, például az igen helyett csak a szót használja. Nem bajlódik a teljes szavak kimondásával sem, hiszen a napirendje így is sűrű. Például bicikli az bici, Tomit elég Tó-nak mondani. Egyedül a szomszéd lány keresztnevével megy el az utolsó betűig: Lara. A nagymama pedig Mámi, ahol a hangysúly mindig az “á” betűn van. Nagyrészt minden mondata egyenlőre egy szóból áll.
Az első két szóból álló mondat: Apa, állj!
Nagy valószínűséggel a legkomplexebb (amire a szülei leginkább büszkék) szó, amit manapság kimond: repülő

Mámival az erdőben

Mámival az erdőben

Ági jegyzetelte az új szavakat, úgyhogy ide is írom őket. Legyen meg egy helyen.
2016 március
séta, csüccs, Anya, Apa, baba, Emma, cici (amikor fáradt csak az első szótagig jut el), itt van, Lara, itt, ott, repülő, tejó (tessék), hihi (fogmosás)
2016 május
pici, itt jó, Mámi, állj (parkolásnál), cu(kor), kaka(ó), jaj-jaj, tschüs, szia, hello, ház, aau (alagút), víz, fo(rró), Bobo, sál, váll, áll, hát, has, popó, nyu(szi), jó, nem, nein, au (fáj), fa, bici(kli), maci, tik-tak, hinta, alsz(ik), szé(k), húz, pé(n)z, nyuszi, méz, csi(ga)

Végül pedig legyen itt egy kép a bátor családunkról, amit a remegő kezű apuka készített:

A bátor család

Mindenki védi a kicsinyét

Zamość

Néhány napot Gyurinál töltöttem és megnéztem milyenek a kicsit sem szürke hétköznapjai.

http://vimeo.com/134934900

Lépegetés

lépegetés

Már néhány hete járkál, de én még mindig nem tudtam továbblépni. Lenyűgöző, ahogy minden kis útját megtervezi és végighalad rajtuk. Ami nekünk felnőtteknek kis útnak tűnik, neki továbbra is óriási élmény. Első fázis a tervezés. Egy fix tárgyba, de inkább személybe (A pont, Anya) kapaszkodva áll és felméri a környéket. Felméri, mi lehet az a legnagyobb táv, amit megtehet. Vajon milyen távolra teheti a B pontot az összes kockázat mérlegelésével? Pillanatok alatt történik mindez, hiszen ki az a bolond, aki egy helyben áll, amikor haldhatna is?

Majd elindul, lépeget és nagyokat kacag. Úton van. Közeledik a cél felé és boldogan nevet miközben nagyszerű dolgokat visz végbe. Az lesz a csúcs, ha majd odaér. Minden egyes megtett lépéskor figyel az egyensúlyára és igyekszik a középúton maradni. Ez nem mindig sikerül. Néha mohón annyira a célra koncetrál, hogy elfelejti a soron következő lépést és elesik. A meglepetéstől talán nevet vagy sírni kezd. Ez most rosszul esett neki. Kevés ideig szomorkodik, aztán hamar rájön, minél előbb érdemes újra elindulni. Az esésből feltápászkodik és a közelmúlt tapasztalatait felhasználva több figyelmet fordít a soron következő kis, de annál fontosabb lépésre. Figyelmesebb már és nem szeretne további drága időt pazarolni egy újabb esésre.

Végül odaér, megérkezik a célhoz. A csúcson meglepetés fogad. Legalábbis minket szülőket mindenképp. B pontban ugyanis Apa várja, aki nagyon örül az érkezésnek és azt gondolja, eltölthetnek egy kis időt ünnepléssel együtt, itt a célban. Pedig egyáltalán nem ezt hozza a következő momentum. Épp csak egy gyors puszira van idő, vagy még talán arra sem. Pillanatok alatt 180 fokos fordulatot vesz és újra kezdetét veszi az első fázis, a tervezés majd az indulás. Mindez azért, hogy minél előbb úton lehessen.

Első lépések

Sub Bass Monster: Bal, jobb – részlet
Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni,
Állva várni, és így közben jöhet bármi meg tudsz majd állni.
És ennek tényleg hasznát veszed,
Amikor majd a dolgaidat egymás után teszed.
De elegendő egy gyenge szellő és máris,
Kidőlt a sorból mindenki aki billegális.
Hisz lehet Párizs, Róma, New York vagy Peking,
Helytől függetlenül szinte minden ember meging.
Kering, megszédül, ki tudja mitől?
Ám a megszédített ember jóval hamarabb kidől.
Kipottyan, megroggyan, jöhet a váltás,
De egyszerre csak egyik félnek lehet rossz az állás.
Ha mégsem így történik ne nagyon áltasd magad,
Igaz, hogy végre már állsz a világ mégis halad.
Buktatókkal van tele de azt sose feledd:
Hogyha mindig felkelsz biztosan megállod a helyed.

http://www.vimeo.com/ifeel/elsolepesek