Két évesen már nagyon jól számol. Tud összeadni, kivonni, szorozni és természetesen osztani is. Minden kérdésre, amiben benne van a mennyi vagy hány kérdőszó, határozott választ ad, ami általában így hangzik: hat. Ha pedig úton vagyunk és megkérdezem, szerinte hány perc alatt érünk haza, a válasz nagy valószínűséggel szintén hat. Igyekszem neki komolyabb számtan feladatokat adni követve a jó vizsgáztatók mottóját ami így szól: arra vagyunk kíváncsiak, amit a vizsgázó tud és nem arra amit nem. Mivel sejtem a választ előre, csak nekem kell jól feltennem a kérdést és máris kész a kétévesen fejben számoló csodagyerek. Kétszer három mennyi és tizennégyből nyolc? Na ennyit a matekról, nézzünk be a konyhába!

Mostanában imád mosogatni. A lépcsős székét odatolja a mosogató kagyló elé, felmászik rá és kezeli a csapot, pakolgatja a mosatlant, öntöz. Gyümölcsöt és zöldséget mosni is nagyon szeret. Ilyenkor néha hátra néz és ránk mosolyog, majd gyorsan visszafordul és addig folytatja a dolgát, amíg lehet. Paradicsomot szerinte legjobb a mosogató felett enni. Ha nagy darab, akkor minden harapás után jó alaposan meg lehet mosni, mert csak úgy az igazi.

Januárban újra ellátogattunk a Fekete-erdőbe, ami egy 500 kilométeres autóútra fekszik tőlünk. Ági vezetett, én pedig Emmával egy képeskönyvet lapozgatva próbáltam elütni az időt. Az út nagyobb részén túl voltunk már. Ennek ellenére a képeskönyv továbbra is érdekesnek bizonyult, a hangulat jó volt és lehetett nyammogni a színes képek felett. Az egyik oldalon viszont minden drámai fordulatot vett, amikor Emma meglátta ezt a képet:

Teljesen kiborult. Elkezdett vígasztalhatatlanul sírni, közben az elesett lúdra mutogatott, ömlött belőle az empátia és azonnali megállásra kényszerített minket. Sétálni is kellett egyet azért, hogy mindenki lehiggadjon. Elmondtuk neki, hogy szegény állat hamarosan jobban lesz és tovább tud majd sétálgatni, talán még a jégen is, bár ott sokkal nagyobb kockázatokkal kell majd szembenéznie. Mikor hazaértünk az első gondolatom azt volt, hogy jól el kellene rejteni (vagy kidobni a kukába) azt a könyvet, mert megbántotta a mi kis lányunkat. Ági tanácsára nem így tettünk, Emma minden nap többször is elővette és fontosnak tartotta újra és újra megtárgyalni a szerencsétlenül járt madár kalandját. Azt hiszem mára sikerült feldolgozni.

Két éves. Muszáj írnom néhány sort a beszédről is. Folyamatosan feltűnik, hogy a Lean vállalatirányítási rendszer egyik alapvető elemét igyekszik követni: az értéket nem teremtő szavakat egyszerűen nem használja. Sok felnőtt tanulhatna tőle. Amit pedig használ, azok csakis a legfontosabbak. Törekszik az univerzális és nagyon egyszerű szavak használatára, például az igen helyett csak a jó szót használja. Nem bajlódik a teljes szavak kimondásával sem, hiszen a napirendje így is sűrű. Például bicikli az bici, Tomit elég Tó-nak mondani. Egyedül a szomszéd lány keresztnevével megy el az utolsó betűig: Lara. A nagymama pedig Mámi, ahol a hangysúly mindig az “á” betűn van. Nagyrészt minden mondata egyenlőre egy szóból áll.
Az első két szóból álló mondat: Apa, állj!
Nagy valószínűséggel a legkomplexebb (amire a szülei leginkább büszkék) szó, amit manapság kimond: repülő

Ági jegyzetelte az új szavakat, úgyhogy ide is írom őket. Legyen meg egy helyen.
2016 március
séta, csüccs, Anya, Apa, baba, Emma, cici (amikor fáradt csak az első szótagig jut el), itt van, Lara, itt, ott, repülő, tejó (tessék), hihi (fogmosás)
2016 május
pici, itt jó, Mámi, állj (parkolásnál), cu(kor), kaka(ó), jaj-jaj, tschüs, szia, hello, ház, aau (alagút), víz, fo(rró), Bobo, sál, váll, áll, hát, has, popó, nyu(szi), jó, nem, nein, au (fáj), fa, bici(kli), maci, tik-tak, hinta, alsz(ik), szé(k), húz, pé(n)z, nyuszi, méz, csi(ga)

Végül pedig legyen itt egy kép a bátor családunkról, amit a remegő kezű apuka készített: