2020

2020

Ebben az évben töltjük első karácsonyunkat Düsseldorfban. Emma ugyanis körülbelül két éve rágja a fülünket azért, hogy ünnepeljünk egyszer itt is, mivel még sosem látta hová varázsolják az angyalok a fát nálunk. A másik ok, amiért nem mentünk Magyarországra az a rövid iskolai szünet, mindösszesen két hét és ez utazással együtt nagyon rohanós lett volna. Ezt a döntést egyéként már tavaly december végén meghoztuk.

A vírus nagyban befolyásolta a mi életünket is, a legnagyobb negatívum a kevesebb találkozás volt veletek rokonainkkal és barátainkkal. A munkában viszont szerencsés voltam ebben az évben, mert erre a területre továbbra is van kereslet. Ezen felül pedig további előny, hogy az ügyfelek elfogadóbbak lettek az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban. Amivel aránylag sok időt tudok nyerni. Februárban még szinte minden hétköznap bejártam a 30km-re lévő ügyfelünkhöz. Augusztus óta viszont ilyesmit már senki nem vár el. Függetlenül attól, hogy az ember egy állami szervnek, egy begyöpösödött családi vállalkozásnak vagy egy modern telekommunikációs cégnek dolgozik. Ennek én nagyon örülök, mert a felesleges utazás és az ing vasalás helyett az ember koncentrálhat a lényegesebb munkára. Kockázat ide vagy oda, hetente egyszer azért bejártam az irodába. Mentálisan ez nagyon jól esett.

Szeptemberben Ági is elkezdett dolgozni egy cégnél, akik Távol-Keletről szereznek be németországi láncoknak termékeket. Számára nagyon érdekes munka volt ez csak sajnos a cégkultúra nem volt valami emberi. Úgyhogy ennek az együttműködésnek a közelmúltba vége szakadt, tapasztalatszerzésnek viszont jó volt.

A gyerekek ebben az évben szeptember környékén megszerették az iskolát és az óvodát. Talán ez a legnagyobb sikerünk 2020-ban. Emmát hétfőként a motiváció különlegesen korán kiugrasztotta az ágyból. Többször történt meg, hogy az iskola előtt kora reggeli sötétségben, esetleg szakadó esőben kellett várnunk, mert túl korán értünk oda és még nem égett az osztálytermében a villany. Meg kellett várnunk tanárnő érkezését. Ervin pedig már két és fél évesen úgy gondolta, hogy egyedül is el tud sétálni óvodába. Korábban egyébként a beszoktatás nagyon hosszan és nagyon rosszul ment. Valószínűleg Ági beszélgetéseivel sikerült a dolgon javítani, még azt is felajánlotta, hogy másik oviba irathatjuk be, amit én semmiképp sem akartam, mivel a mostani ovihely öt percre van tőlünk gyalog. Talán egy kis erőt ad az is, ha az ember tudja: egy szar helyzetben lehet egy másik lehetősége.

Sóvárogva és irigykedve nézve azokat az ismerőseinket, akik saját vállalkozásban dolgoznak, kitűztem ebben az évben is egy célt. Ez pedig a C1-es német nyelvvizsga volt. Ha már vállalkozni (még) nem merek akkor legalább lesz egy saját nyelvtanulós projektem. Lényegében 9 hónapot tanultam rá egy januárban összeállított terv szerint. A vizsga december 15-én volt. A kiértékeléssel majd csak januárban végeznek, de ugye az odavezető út jóval fontosabb, mint az oklevélben szereplő eredmény. Úgyhogy már nyugodtan mondhatom: ez is megvolt juhéé! :-) Talán az egyik legviccesebb része az volt ennek a nyelvtanulós „utazásnak”, hogy elhatároztam egész 2020-ban csak német nyelvű rádiókat, podcasteket hallgatok és csak német nyelvű filmeket nézek. Így akadtam rá a német filmgyártás máig készült legdrágább sorozatára: Babylon Berlin. Az epizódok 1929-ben játszódnak, abban az évben amikor a Nagymamám született. Nagyon érdekes volt követni milyen is volt akkoriban a világ, vagyis Berlin. Egy igazi időutazás!

Azt mondhatom, kapcsolatom a német nyelvvel ebben az évben és tavaly is nagyon jó irányba ment, pedig előtte egyes időszakokban lehetetlennek tartottam a haladást és saját magammal értetlenkedtem azzal kapcsolatban, hogy miért is tanulom ezt az egészet, ha nem is szeretem. Mára viszont ez már megváltozott, nagyszerű érzés volt például, amikor Emmának iskolát keresve az egyik nyílt napon az igazgatónő bemutatóját hallgattam és mindent nagyon jól értettem. Egy kicsit meg is hatódtam ezen.

Most már karácsony van és miközben rengeteg minden be van zárva, ami egyébként nyitva lenne, én most csak annak örülök, hogy van két hét pihenés nyugiban. Nem dolgozunk és a gyerekeket nem kell oviba és iskolába vinni reggelente. Cserébe itthon vagyunk egymásnak és néha még a türelmes apuka szerepét is elvesztem… A végére még valami, amit valószínűleg a vírusnak köszönhetünk. A gyerekek nyár óta egy napot sem hiányoztak az oviból és iskolából, ami nálunk nagy dolog. Általában a kicsik minden betegséget hazahurcolásznak, de ez az időszak más volt. Ervin hangosan kiabál hazaérkezéskor, hogy „Hände waschen!” és ha köhögnie kell a könyökhajlatába köhög. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi gyerekünk mekkora géniusz, hanem inkább arra utalnék, mennyire beidomították erre a két fontos dologra még a legkisebbeket is. 2020 a kézmosás éve.

Ezzel a kiegyensúlyozott, sosem borítanak ki a gyerekek képpel és videóval szeretnék nektek egy energikus 2021-et kívánni! :-) A kép elkészülte után egy kicsivel valahogy felszívódott a vagon mert nem bírták tovább.

Ha esetleg nem tudnád a jelszót a videóhoz írd meg nekünk!


no responses for 2020

    Leave a Reply

    Your email address will not be published.