Hosszabítás

Az elmúlt időszakban nem sokat jelentkeztem ezen a felületen mert gondoltam nem vagytok kíváncsiak miként mosom fogaimat reggelente, vagy milyen színű alsógatyát hordok. Vannak azért kivételes olvasók, de nekik úgyis elmondom személyesen.

Az eredeti terv szerint 2010 október 31-én összeszedtem volna a cuccaimat és végleg visszaköltözöm Budapestre. Örömmel számolok be nektek ennek az ellenkezőjéről! Egy ideig még tovább maradok, mert még mindig van mit tanulnom a munka, a nyelv és a kultúra terén. Düsseldorf körül pedig továbbra is akadnak olyan területek amit nem sikerült felfedeznem! Meddig maradok? Végleg? Ezt a szót nem szeretem, nem tudok válaszolni. Addig amíg van még mit tanulnom, jól érzem magam és munkám is van. Ha ezek közül valamelyik nem stimmel elkezdek pakolni és ezután már gyakrabban fogok átsétálni a Lánchídon.

Volvo helyett

Egyes kollegáim Volvoval járnak dolgozni, mások BMW-t vagy Mercedeseket nyüstölnek napi rendszerességgel a reggel dugóban. Néhányan pedig Ferrarikkal és Porschékkal fitoktatják jelenlegi presztízsüket.

Én meg lecseréltem a  Rheinbahnt egy használt Holland Sparta biciklire. Nem kell nekem fedélzeti számítógép meg ilyen kombinálások munkába menet reggelente. Ahogy a képen is láthatjátok full extrás: dinamó, lámpa elől-hátul,  sebességet sem kell váltani, valamint kontrafékes!

A buszt simán megelőzöm vele hazáig.

Holland Sparta

Jobb és kész!

Hollandia sokkal jobb, mint Németország! Egy holland ember nem ad úgy ajándékot, hogy előtte azt be ne csomagolná. Mindennek megadják a módját mégsem sznobok. Januárig még azt mondtam Düsseldorf a legjobb. Tévedtem, Hollandia a legjobb! Rotterdam, Hága meg a kicsi városok. Düszi pedig azért jó, mert közel van Hollandiához.
Így érzem.

Mecsek

A kényesebb fehérnépek csoportja most majd hálát ad az égnek amiért nemet mondott a Mecsek túrás meghívásomnak. Történt ugyanis, hogy 18 kilométert gyalogoltunk le. Ami magában nem is lenne baj, de az utolsó szakaszt jégesőben tettük meg. A kalandból még nagyobb kalandot csinált a jó nagy erdő, amiben kétségbeesetten eltévedtünk mivel az egyik túraútvonal villanypásztorral volt keresztbehúzva! Mi sem értettük miért. Visszafordultunk, de egy másik részen már tényleg muszáj volt “keresztül” mennünk rajta! Nem volt más rövidebb kiút a sötét erdőből! Végül pedig beültünk egy csárdásba. Nagyszerű nap volt, még kilencven évesen is mesélni fogom ezt a sztorit, ha addig elfelejtenétek!

mecsek1

Mecsek

mecsek2

Budapest tényleg ilyen?

A fenti mondatot egy angol kollégám tette fel hazafelé sétálva. Pontosabban azt kérdezte, hogy Budapesten veszélyes-e elmenni szórakozni. Azt válaszoltam nem annyira, de miért kérdezed, jönnél?

Nagybátyja tavaly nyaralt fővárosunkban és 4 pohár sörért 300 fontot kértek el tőle egy szórakozóhelyen.

Kialakult hát egy kép benne Budapestről, Magyarországról amit feltételezem tüstént megosztott a családjával, barátaival. Feltettem magamnak a kérdést. A prospektusok, reklámok, csinos weboldalak szerint választok nyaralási célpontot? Nem. A barátaim érzései, tapasztalatai alapján.

Nézzétek meg kikre lehetünk büszkék.

Bangkok

A székesfehérvári autóbuszállomáson parkol egy Airbus A380. Nagy a sűrgés-forgás hiszen hamarosan indul a menetrendszerinti járat Bangkok felé. Csak a bal oldalon vannak ülések, a jobb oldalt kihagyták, hogy kényelmesebben lehessen sétálgatni útközben. Az utasok többnyire indiai barátaim, de vannak köztük mások is akiket sajnos csak homályosan látok. Másfél óra van hátra a tervezett indulásig. Már egy ideje be is szálltunk és a székek alá pakoltuk az összes színes bőröndünket. Munkanap után vagyunk, így indulunk este nyolckor. Gondoltam ezt a másfél órát még ki kéne használni, úgyhogy hazaugrom gyorsan lezuhanyozni. Kihuppanok a gépből és szaladok haza a 14-es busszal. Szerencsére visszaérek időben és felszállunk a többiekkel.

Ezt álmodtam.