Titanic

Szeptemberben gyakran eszembe jutott a Titanic című film. Egész pontosan arra a jelenetre gondolok, amikor az emberek kétségbeesve szálltak be a mentőcsónakokba és a háttérben pedig a fedélzet zenekara látszólag nyugodtan zenélt. A mentőcsónakokat folyamatosan engedték le, és aki nem fért már fel az bizony a süllyedő hajón maradt kétségbeesve és rettegve attól, vajon életben marad-e az elkövetkező órákban. Ezt a rémületet láttam Emma szemében is, amikor igyekeztem minden erőmet összeszedve elbúcsúzni tőle az óvodában reggelente. Kérlek, mentsd meg az életem nézés mellett a kétségbeesett kapálódzást sem könnyű elviselni, miközben a mentőcsónaknak, erősnek és határozottnak kell maradnia. A Titanic hajó persze ebben a történetben sosem süllyedt el és a mi sztorink sokkal vidámabban végződött, de izgalmakban nem volt hiány.

Ovistársak

Ovistársak

Az ovi egyik nagy előnye a közelsége. Három percre van tőlünk gyalog és ilyen rövidtávra még biciklire sem érdemes felülni. Ez igazán praktikus olyan szeptemberi reggeleken, amikor egy ordító deszkadarabbal kellett megtennem ezt az utat a hónom alatt. Érdemes még megemlíteni azt a mérföldkövet is, amikor az óvónők megelégelték az egy hónapos beszoktatást és kijelentették: ott kéne hagynunk délután is Emmát. Áginak nem tetszett ez a hozzáállás. Felháborodott anyaként ment bele az ötletbe és egész nap azon pattogott miért nem kérdezték meg az ő véleményét is. Szinte csak úgy ráparancsolt az óvónő Ágira, aki nagyon jól tudja: Emma úgysem fog az oviban aludni. Természetesen ez nem így volt és meglepte szüleit. Aludt egyet az oviban.

Manapság már büszkeséggel tölti el az ovihoz tartozni és szülőként már úgy érzem, én maradok a süllyedő hajón és nekem nem fog jutni mentőcsónak. Legutóbb búcsúzás helyett egy kisfiúval sétált el tőlem kézen fogva képeskönyvet nézegetni.

Érdekes szocializálódás. A katolikus óvoda csoportjában 15 különböző nemzet és 20 gyermek van. Az ott dolgozók csak németül beszélnek és a jelenlegi szerződés szerint 14:15-ig maradhat Emma. Néhány érdekes szabály amire felfigyeltem és úgy tűnik, nagyon szigorúan igyekeznek betartatni a gyerekekkel.

Nincs fegyver. Tilos például Legoból fegyvert építeni vagy bármilyen tárggyal hasonlót játszani. Farsangra beöltözhetsz lovagnak, de kard nem lehet nálad.

Bocsánatkérés. Ha valaki megbántotta a másikat – és az a személyzet tudtára jut – az elkövetőt bocsánatra kényszerítik. Ez általában szóbeli megbánást jelent egy kis vállon simogatással fűszerezve.

Étkezés után elpakolás. Mindenkinek el kell pakolni maga után az asztalról. Ez annyit jelent, hogy a kisebbek belevágják műanyag tányérjukat a mosogatóba. Emma igyekezett ezt a szokást követni itthon is kerámia tányérral.

Az óvónők és óvó bácsik kizárólag németül beszélgetnek egymással és a gyerekekkel. Ezt azért írom le, mert csak három törzsgyökeres (?) német gyerek van a csoportban és természetesen Emma gátlások nélkül magyarul meséli el merre kirándult a legutóbbi hétvégén.

Otthon magyarul beszélünk, a 4 hónapos intenzív német kurzus ellenére (decemberben volt egy hosszabb ovi szünet) is körülbelül <20 szót hallottunk tőle németül. Nem gond. Azon viszont igazán meglepődtünk, amikor egyik nap az ovi után elkezdett angolul énekelni. Ez furcsa volt, mert nemhogy németül, de még angolul sem állunk szóba vele. Ezt énekelte:

Sister finger, Sister finger, where are you?
Here I am, here I am. How do you do?

Vicces mi? Hiába a „német” óvoda azért a víz az úr, ahogy Petőfi írta Föltámadott a tenger című versében.

Két évesen

Két évesen

Mindenki izgul

Két évesen már nagyon jól számol. Tud összeadni, kivonni, szorozni és természetesen osztani is. Minden kérdésre, amiben benne van a mennyi vagy hány kérdőszó, határozott választ ad, ami általában így hangzik: hat. Ha pedig úton vagyunk és megkérdezem, szerinte hány perc alatt érünk haza, a válasz nagy valószínűséggel szintén hat. Igyekszem neki komolyabb számtan feladatokat adni követve a jó vizsgáztatók mottóját ami így szól: arra vagyunk kíváncsiak, amit a vizsgázó tud és nem arra amit nem. Mivel sejtem a választ előre, csak nekem kell jól feltennem a kérdést és máris kész a kétévesen fejben számoló csodagyerek. Kétszer három mennyi és tizennégyből nyolc? Na ennyit a matekról, nézzünk be a konyhába!

Mostanában imád mosogatni. A lépcsős székét odatolja a mosogató kagyló elé, felmászik rá és kezeli a csapot, pakolgatja a mosatlant, öntöz. Gyümölcsöt és zöldséget mosni is nagyon szeret. Ilyenkor néha hátra néz és ránk mosolyog, majd gyorsan visszafordul és addig folytatja a dolgát, amíg lehet. Paradicsomot szerinte legjobb a mosogató felett enni. Ha nagy darab, akkor minden harapás után jó alaposan meg lehet mosni, mert csak úgy az igazi.

Januárban újra ellátogattunk a Fekete-erdőbe, ami egy 500 kilométeres autóútra fekszik tőlünk. Ági vezetett, én pedig Emmával egy képeskönyvet lapozgatva próbáltam elütni az időt. Az út nagyobb részén túl voltunk már. Ennek ellenére a képeskönyv továbbra is érdekesnek bizonyult, a hangulat jó volt és lehetett nyammogni a színes képek felett. Az egyik oldalon viszont minden drámai fordulatot vett, amikor Emma meglátta ezt a képet:

Puff. Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten.

Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten.

Teljesen kiborult. Elkezdett vígasztalhatatlanul sírni, közben az elesett lúdra mutogatott, ömlött belőle az empátia és azonnali megállásra kényszerített minket. Sétálni is kellett egyet azért, hogy mindenki lehiggadjon. Elmondtuk neki, hogy szegény állat hamarosan jobban lesz és tovább tud majd sétálgatni, talán még a jégen is, bár ott sokkal nagyobb kockázatokkal kell majd szembenéznie. Mikor hazaértünk az első gondolatom azt volt, hogy jól el kellene rejteni (vagy kidobni a kukába) azt a könyvet, mert megbántotta a mi kis lányunkat. Ági tanácsára nem így tettünk, Emma minden nap többször is elővette és fontosnak tartotta újra és újra megtárgyalni a szerencsétlenül járt madár kalandját. Azt hiszem mára sikerült feldolgozni.

Két éves. Muszáj írnom néhány sort a beszédről is. Folyamatosan feltűnik, hogy a Lean vállalatirányítási rendszer egyik alapvető elemét igyekszik követni: az értéket nem teremtő szavakat egyszerűen nem használja. Sok felnőtt tanulhatna tőle. Amit pedig használ, azok csakis a legfontosabbak. Törekszik az univerzális és nagyon egyszerű szavak használatára, például az igen helyett csak a szót használja. Nem bajlódik a teljes szavak kimondásával sem, hiszen a napirendje így is sűrű. Például bicikli az bici, Tomit elég Tó-nak mondani. Egyedül a szomszéd lány keresztnevével megy el az utolsó betűig: Lara. A nagymama pedig Mámi, ahol a hangysúly mindig az “á” betűn van. Nagyrészt minden mondata egyenlőre egy szóból áll.
Az első két szóból álló mondat: Apa, állj!
Nagy valószínűséggel a legkomplexebb (amire a szülei leginkább büszkék) szó, amit manapság kimond: repülő

Mámival az erdőben

Mámival az erdőben

Ági jegyzetelte az új szavakat, úgyhogy ide is írom őket. Legyen meg egy helyen.
2016 március
séta, csüccs, Anya, Apa, baba, Emma, cici (amikor fáradt csak az első szótagig jut el), itt van, Lara, itt, ott, repülő, tejó (tessék), hihi (fogmosás)
2016 május
pici, itt jó, Mámi, állj (parkolásnál), cu(kor), kaka(ó), jaj-jaj, tschüs, szia, hello, ház, aau (alagút), víz, fo(rró), Bobo, sál, váll, áll, hát, has, popó, nyu(szi), jó, nem, nein, au (fáj), fa, bici(kli), maci, tik-tak, hinta, alsz(ik), szé(k), húz, pé(n)z, nyuszi, méz, csi(ga)

Végül pedig legyen itt egy kép a bátor családunkról, amit a remegő kezű apuka készített:

A bátor család

Mindenki védi a kicsinyét

Első lépések

Sub Bass Monster: Bal, jobb – részlet
Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni,
Állva várni, és így közben jöhet bármi meg tudsz majd állni.
És ennek tényleg hasznát veszed,
Amikor majd a dolgaidat egymás után teszed.
De elegendő egy gyenge szellő és máris,
Kidőlt a sorból mindenki aki billegális.
Hisz lehet Párizs, Róma, New York vagy Peking,
Helytől függetlenül szinte minden ember meging.
Kering, megszédül, ki tudja mitől?
Ám a megszédített ember jóval hamarabb kidől.
Kipottyan, megroggyan, jöhet a váltás,
De egyszerre csak egyik félnek lehet rossz az állás.
Ha mégsem így történik ne nagyon áltasd magad,
Igaz, hogy végre már állsz a világ mégis halad.
Buktatókkal van tele de azt sose feledd:
Hogyha mindig felkelsz biztosan megállod a helyed.

http://www.vimeo.com/ifeel/elsolepesek

Gyere

Egy évesen

Egy évesen

Napközben egyáltalán nincs ideje ölelkezni, két emeletnyi lépcsőt is megmászik és kedvenc állathangja az oroszlán üvöltés. Utóbbit gyakran utánozza, miközben egy emelkedőn igyekszik felfelé lépkedni. Ő Emma egy évesen. Korábban azt gondoltuk, első szava az Anya, Mama vagy esetleg Apa lesz. Helyettük inkább az univerzálisabb “gyeje” szót tanulta meg.

Megdöbbentő mennyi fejlődésen ment keresztül az elmúlt egy évben! Amikor hazahoztuk a kórházból, az első hetekben nem nagyon vett fel velünk szemkontaktust és mosolygásban sem volt partner. Nem is beszélve a korábbi ultrahangos képeiről, ahol “csak” egy kis krumplit láttunk a monitoron.

Mi lett ebből a krumpliból?

  • 12-13 hónaposan négykézláb fogócskázik és azt várja, hogy mi kergessük. Ha nem így lenne, igyekszik átadni a fogó szerepét.
  • Szerepjátékot játszik a babáival, alkalmanként igen hangosan elmagyaráz nekik dolgokat.
  • Zene hallatán megdöbbenés és tátott száj helyett, ma már rutinból rugózik.
  • A nyílpuskás horgászok megirigyelhetnék sebességét, ahogy fürdés közben lecsap a mosdószivacsra.
  • Igen elfoglalt. Egy alkalommal naívan azt gondoltam végre hozzámbújik. Valójában viszont csak az előző napon párnánk alá rejtett papírt és ceruzát kereste.

Két hetes magyarországi kirándulásunkat pedig jóval rugalmasabban kezelte, mint karácsonykor. Igaz egy új helyen még gyakran integet a bútoroknak, de a feloldódás már sokkal gyorsabban megy.

Vaklárma

Duplafogú selyembőrű. Így hívom mostanában. Fogai talán élesebbek, mint néhány kés a konyhánkban.

Pár hete kórházban voltunk. Akkor még fogatlan, jelenleg duplafogú hősünk esti lefekvéskor igyekezett tudtunkra adni, hogy valami nincs rendben. Folyamatosan ordított torkaszakadtából, lázas is volt és nem igazán reagált semmilyen nyugtatásra vagy láz csökkentési technikára. Aludni és enni sem volt kedve órákig, ezért kezdő szülőként taxit ragadva kórházba indultunk hajnali kettőkor. Emma az éjszakai autózás alatt már néma csendben várta a kirándulás fejleményeit. Talán olyan meglepetten érezhette magát, mint amikor én jártam először Amerikában. Hirtelen minden fájdalmába belefeledkezett, mert az ügyeletes orvossal már nevetgélt. Másnap az antibiotikumot veszélyes hulladékként kezelve visszavittük a gyógyszertárba és Emma három nap alatt magától rendbejött. A vírus eltűnt és az első fog kibújt novemberben.

Egyébként minden rendben.

Délutánonként mesét olvas a barátainak majd utána jól megrágja őket. Szerencsére ez másnap nem látszik rajtuk.

Délutánonként mesét olvas a barátainak, majd utána jól megrágja őket.

Végezetül pedig megosztok egy Ági és Emma között zajló esti beszélgetést:
https://vimeo.com/113725760

Sikongatás és tenger

Hatodik-hetedik hónapok.
Megint rengeteg dolog történt. Emma elkezdte gyakorolni a sikoltozást. Körülbelül öt alkalomból egy sikoly igen jól sikerül. Ilyenkor Lindára hasonlít a sorozatból, ha emlékeztek.

Emma

Piknikezés közben

Voltunk babaúszáson is. Érdekesnek találta. Jó élmény kategória helyett, inkább valami ilyesmit olvashattunk le az arcáról: “Mi a csuda ez a hely? És megint hová hoztatok? Nem érdekel az a kacsa, inkább azt kellene megtudni mi ez a sok víz itt. Egyébként fáradt és álmos is vagyok.” Legközelebb majd többet hagyjuk aludni a program előtt.

Kézben tart

Kézben tart

Októberben először jártunk Hollandiában hármasban, ahol az úti cél az Északi-tenger volt. Ez egy három órás út autóval. Odafelé kétszer, visszafelé pedig egyszer sem álltunk meg! A múltkori másfél órás repüléshez hasonlóan itt is a szülők aggódtak jobban, de csak az elején. Emma mosolygása útközben feloldott minden görcsöt és lazán sétálgattunk mezítláb a parton. Magára a tengerre ugyan nem volt kíváncsi, mert néhány perc után el is aludt, a hullámok és a szél hangjától. Lesz ez még másképp is.

Az Északi-tengernél. Keresd meg Emmát a képen!

Az Északi-tengernél. Keresd meg Emmát a képen!

Magyarországi kirándulás

Az időszak egyik legnagyobb fejlődési lépcsője az érintés és a fogás. Emma nagy érdeklődéssel igyekszik megérinteni mindent maga körül, legyen az egy ismerős arc vagy bármilyen tárgy. Nagy változások közé sorolhatom azt is, hogy fejét már egyedül képes tartani.

Szülei nagy örömére ebben a hónapban is sikerült csak anyatejjel táplálni. Ha pedig jóllakott, szívesen beszélget. Idáig még nem nagyon találtam olyan témát, ami ne érdekelné. Szemkontaktussal pedig minden figyelmét leköti egy kedves beszélgető partner.

EmmaLabda

Kalandokban sem szűkölködött. Utazott már villamoson, buszon, metrón, vonaton, repülőn (Boeing 737-300 először) és autóval is. Mostanában a tömegközlekedést használja legszívesebben. Ezek közül a villamost kedveli, ahol babakocsiból szemlélheti a fel- és leszálló embereket. Egyik kedvenc időtöltése közé tartozik, amikor megpihenünk egy kicsit valamelyik bicikli út mellett. Adrenalin szintje olyan magasra ugorhat ilyenkor, mint amikor egy megrögzött rajongó kerül a Forma-1 VIP nézőterének első sorába.

A lottónyeremény

A harmadik hónapban mondta Ági először, hogy elkezdte élvezni a babázást. Nekem úgy tűnt idáig is nagyon élvezte csak semmi ideje sem volt ebbe belegondolni.

3. hónapban

Emmát lekötik első játékai, már a szemével követi őket és mosolyog is rájuk. Amikor pedig ránk mosolyog reggelente úgy érezzük mintha megnyertük volna az ötöslottót. Az életet továbbra is lazán veszi, pukizik, böfög és csukottt szemmel engedi el magát hajszárítózás közben. Gyors növekedésének egyik legnagyobb előnye, hogy már nem ordít ébredés után az éhségtől és 6 órát is átaludt egyhuzamban. Ez rekord!

Második hónap

Az első fakultatív program Emmával pizzázás volt a Vapianóban. Előtte csak kötelező gyerekorvos látogatás miatt mozdultunk ki. Ezen a napsütéses szombaton elindultunk és igazából lettek volna önkéntes csatlakozók is hozzánk, de nem mertünk hívni senkit. Úgy éreztünk mi is csak tanuljuk a helyzetet és ezért – a legrosszabb esetben akár – 5 perc utáni visszafurdolás is lehet. Abból indultunk ki, hogy a babához kell majd igazítani a programot. Az elején nyugodt alvással élvezte a babakocsizást, majd amikor kihozták az ebédünket elkezdett ordítani. Az illatoktól biztos neki is megjött az étvágy. Kapkodós ebéd után szaladhattunk a szomszédos bababoltba szoptatni. Hazafelé menet pedig még kétszer meg kellett állni újra megnyugtatni és megetetni, de legalább fagyiztunk útközben.

Az éjszakai ébredések sűrűsödtek 4 óráról 2-3 órára. Rájöttünk arra is, hogy nem érdemes az órát nézni, hanem ha sír akkor éhes és enni kell neki adni. Amikor erről már olyan jól megbizonyosodtunk el is kezdődött a hasfájós időszak (6. hétben).

Egy héttel később már sikerül megkülönböztetni az éhes és a hasfájós sírást, ez utóbbival elég nehéz bármit is kezdeni. A felfújódás hatalmas fájdalmakat okoz a babának aki azt sem tudja mi történik vele és miért van ez. Napközben még nincs kialakult ritmus az alvásra és evésre.

Az esti órákban igen aktív és apró kiáltásokkal jelzi igényét a foglalkozásra.